A hatalmas távolságra csak mintegy 16-18 csabai szurkoló vállalkozott. Ebből 8 vonattal, a többi autóval. A sportcentrumot egyébként hamar megtaláltuk, és ami meglepő volt számomra, hogy rendkívül kultúrált székházat, illemhelyet, és büfét találtunk. A „tanyafíling” egyébként mindezek ellenére itt is beköszöntött: 1. a büfétől a lelátóig mocsáron keresztül kellett átverekedni magunkat. 2. a helyi műsorközlő fennhangon köszöntötte a Békéscsaba ultráit.(Ennyire azért nem vagyunk kemények). 3. az autóval érkező társainknak sokadszorra sem sikerült elmagyarázni a rendőröknek, hogy összvissz ennyien jöttünk. 4. Valószínűleg bekerültünk az algyői rendőrőrs mosolyalbumába, mert egy rendőrnő az egész meccs alatt minket kamerázott. A meccs színvonala egyébként a csapat mostani gyalázatos formájával összhangban volt, a végén volt pár helyzetünk és ennyi. A legnagyobb érdeklődést egy ártatlan acat v tarack vívott ki, ami a gátoldalba pózolt. Ezt aztán kedves „minden másodpercben köpködő” barátunk rendesen meglocsolta. Mondanom se kell mi sem aktivizáltuk magunkat szurkolásilag, nem úgy a hazaiak. Másodpercenként hallatszott a „gyérűnk Zsóti, Bazsi, ÁRIEL” amit végén egy tata megfejelt az „aggyá sárgát….a kéknek” beszólással. Az persze nem zavarta, hogy ők feketében, mi lilában játszottunk. A meccs egyébként 0-0 lett. A végén a kocsmába a részeg főrendező megköszönte hogy nem voltunk „gecik” és nem balhéztunk. A hazaúton semmi különös nem történt, kivéve hogy gomolygott a füst a nemdohányzós vagonban, és némi nehézségek után kikerült a Bad Boys drapi is.

A beszámolót készítette: Pityke, Köszönöm neki!