Igazi kiesési rangadó, a meccs fontossága miatt a klub ismét ingyenbuszt indított. Erről sokat vitáztunk hétközben és igencsak megoszlottak a vélemények. Tény, nagyon régóta semmilyen hasonló kedvezményt nem kaptunk, most viszont két héten belül két ingyenbusz, elég hülyén jött ki… A behirdetett ingyenjárat sem telt meg, jó 30-an utaztunk a buszon, amihez Mezőtúron csatlakozott Pali bácsi. Sokan az egyik Bad Boy-unk ballagásának alkalmából öltönyben-nyakkendőben indultak útra, remek látványt nyújtva. A kicsit kései indulás miatt épp a kezdésre estünk be, ekkor már szépen esett az eső. Kellemes meglepetésre, a vendégszektor ekkor nem volt üres, vagy harmincan áztak itt, így 60 fő körül volt a létszámunk, ami jónak mondható. A szektorban még többen is álltak, de ezek helyi arcok voltak, akik a szurkolásunk közben rögtön kontráztak valami beszólással. De a legidegesítőbb az az igen önérzetes fazon volt, aki szándékosan előttünk fújta a műanyag dudáját és hiába szóltunk neki „nyolcvanhét” alkalommal, hogy menjen már máshova, mert ez vendégszektor, csakazért sem tágított. Így is csak szóváltás alakult ki, legalábbis velük. Azokat, akik nagyban fikázzák a kisebb csapatok otthonában balhézó szurkolókat, szívesen beraknám egy ilyen helyre, vajon meddig bírják. A meccs maga volt a katasztrófa. Pedig jól indult, egyértelműen jobbak voltunk, szünetben sima ügynek tűnt, sőt azt kérdeztük egymástól, hogy hogy kaphatott ki itt a Nyíregyháza? A második félidő elején talált egy gólt a hazai csapat, amitől vérszemet kapott és kiegyenlített. Az egyenlítés után ismét mi nyomtunk, de gól a hazai csapat szerzett. Több ziccert hagytunk ki, lőttünk két kapufát, a meccs képe alapján a reális eredmény kb. 2-5 lett volna, ehelyett elbuktuk ezt a fontos meccset. Döbbenetes élmény volt. A vereséget persze többen nem viselték el, berohantak a pályára a játékosaink után, akik ezt sejtve bemenekültek az öltözőbe. A hazaiak egy része azt hihette, hogy ellenük indul az akció és egy üveget dobtak a mieink közé. Ebből persze anyázás, lökdösődés alakult ki, majd a székházhoz vonultunk. A csapat valamit sejthetett, mert kiérkezett a rendőrség, akik három autóval kísértek minket egészen Törökszentmiklósig. A hazaút igen jó hangulatban telt, elöl-hátul villogó rendőrkocsi, folyamatosan villámlott és szakadt az eső (a vihar szinte szó szerinte jött velünk Békés megye felé; hiába, a név kötelez). A csapat már sokadjára okozott csalódást, de talán ez a vereség kiemelkedik, „übereli” az összes előzőt. A túra egyetlen pozitívuma: az ingyenbusz kérdése jó időre megoldódott…