Vasárnap a soron következő mérkőzés Óbudára szólított bennünket. Ennek a kihívásnak nem lehetett ellent mondani,hamár eddig mindenhol megjelentünk kissebb nagyobb létszámmal. Hiába volt minden próbálkozás a létszám növelésére,-ujság,telefonálgatás és népmesei elemek(szájról szájra terjedő infók)- a szokott arcok válalták be a túrát. A szokásos nehézségek ismét felléptek,de az általunk megszokott kerülőkkel egyenesen Pest felé vettük az irányt.Remek hangulat uralkodott a buszon,szinte mindent szabadott amit máskor nem.Sikerült ráhangolódni a szurkolói daloknak köszönhetően,és ez a hangulat ki is tartott Pestig.Egy kúltúrált környezetben,kultúrált sportcentrumban kúltúrált büfével, medencére néző terasszal rendelkező létesítmény fogadott bennünket az ehhez illő árakkal és választékkal.A nézőszám a kiscsapatokénál megszokott.-pár vendéggel és szülővel megtoldva sem lehetett több 100 "fizető?" nézőnél. Mi néha szurkoltunk néha nem,de a győzelemhez nem fért kétség.A mérkőzés végén pacsizás,és kissé intimebb pillanatokat élhettünk át,majd irány a kecskeméti hamburgeres és onnan haza.
Ez volt a második idegenbeli győzelmünk. Bele sem merek gondolni hol állnánk a tabellán,ha a 2 győzelmet megtoldottuk volna még 2-3 hozható idegenbeli diadallal.