Moldova ---- Magyarország

0-2 (0-1)

Már hónapokkal a sorsolás után többekkel elhatároztuk,hogy a kisinyovi túrát semmi pénzért se hagynánk ki,főleg amiatt nem,mert így útba ejthettük Erdélyt is.

Sokan azzal próbáltak bennünket elrémíteni,hogy veszélyes az út és nem biztonságos magyarként Kisinyovba menni. Mondogatták,hogy a határ őrök sem fogadják túl szívélyesen a hozzájuk érkező nyugati vendégeket. Emiatt vagy más okból sajnos az utazó létszám a végén hat fő lett.

Vasárnap estére beszéltük meg az indulás időpontját. Az út a szokásos módon telt. Sörözgetés,tervezgetés tippelések. Még a román határ őr is tippelt..utólag kiderült,hogy jól....:-D

Gyergyószentmiklóson volt a szállásunk. Egy kellemes panzió a város közepén,közel a régen szebb napokat látott helyi stadionhoz. A helyi klub jövőre lesz 90 éves. A városnak van még egy fedett jég csarnokja is. Már többször beigazolódott,hogy minden városban van Üvegház....... Gyergyóban is volt....:-D Éppen a stadionnal szemben.... A hétfő estét is itt töltötte a társaság nagy része. Másnap már csak úgy emlékeztek ránk,mint a kolbászosokra..:-D

A hétfői napba belefért még egy kis városnézés és elmentünk a Gyilkos tóhoz is. Itt találkoztunk magyar szurkolókkal Győrből,Dunaszerdahelyról.

Kedden már Csíkszeredáról érkező szurkolókkal vágtunk neki a hátralévő útszakasznak. Korán indultunk,mert számítottunk arra,hogy a határon több időt vesz majd igénybe az ellenőrzés. A beharangozott nagy átvizsgálásból semmi nem lett. Kb fél óra alatt végeztünk. Útlevél ellenőrzés,csomag átvilágítás és irány tovább.

A határtól Kisinyovig egy jó minőségű egyenes út vezetett. Gondolom autópálya lehetett,mert az út nem vezetett át falvakon. (lehet így akarták elrejteni a fővárosba érkezők elől a szegénységet.....) A városból sajnos nem sokat láttunk,mert a belváros a stadiontól túl messze volt. Akadályozott bennünket a hely ismeret hiánya és az emberek rettenetes vezetési stílusa. Hatalmas forgalom volt alapból és ehhez még hozzájárult a sok fegyelmezetlen gyalogos is. Gyakorlatilag alig lehetett haladni.   

A stadion egy modern két szintes stadion lakótelepi környezetben. Érdekesség,hogy egy kapun engedték be a hazaiakat a vendég szurkolókkal. Mondjuk egy rossz szót sem szóltak a hazaiak. A stadion környékén rengeteg magyar szurkolót és rendőrt lehetett látni. Sok készenléti rendőr és még több rendőr tanoncszerű volt jelen. Őket néhány tipikus tányér sapkás fejes irányított. Egy bennfentes magyar szurkoló azt mondta,hogy sok Steua szurkolóra számítanak,és ezért a nagy készültség. Állítólag volt egy közlemény is,amiben hangoztatták,hogy ne legyenek román gyűlölő dalok,nehogy ezt a hazaiak sérelmezzék......
Mérkőzés előtt volt idő vásárlásra és étkezésre is. A helyi árak a román árakhoz hasonlítanak. Kb 3 moldovai lej felel meg egy román lejnek. Kb 1500 forintért lehetett megebédelni a stadion melletti étteremben.

A mérkőzésről csak pár szóban. A vendég szektor teljesen megtelt. Jöttek emberek Diósgyőrből,Csepelről,Makóról,Szegedről,Dunaszerdahelyről stb stb. Körülöttünk és felettünk helyi szurkolók voltak. A felső szintről végig provokáltak a helyiek,sőt egy tűz is be lett dobva közénk. Ez megtörtént annak ellenére,hogy mindenhol rendőrök voltak. Később két embert vezettek el a rendőrök. Mi végig szurkoltuk a meccset köszönhetően a C. B dobosának és előénekesének.

Egy érdekességgel kezdeném. A lakótelepek magasabban lévő ablakaiban rengeteg ember nézte a meccset. A helyeik gyakorlatilag csak hangos Moldova,Moldova kiáltásokra voltak képesek. Egyedül a másik kapu mögötti részen próbálkoztak szurkolással? (inkább szidásnak tűnhetett a dolog) de ez annyira nem ment a helyieknek. Próbálkoztak hullámzással,de inkább ne tették volna. A kapu mögött lett kitéve négy kiírás is. Első végig kint volt. Valami 3-0 volt a szövegben. Többen azt mondták,hogy ez volt a legutóbbi kisinyovi eredmény a hazaiak szempontjából.

A maradék háromból kettő magyar nyelvű gyalázkodás volt. Érdekes,hogy amikor kitették a Gyűlölünk titeket kiírást,begyújtottak több tüzet is és mégse ürítették ki a szektorukat. Gondolom,ha a magyar szektorban történik ilyen,akkor egyből beavatkoztak volna a droidok.

Mérkőzés után elsőnek a hazaiakat engedték ki,mi elénekeltük a Himnuszt és a Székely himnuszt is. Kb fél óra várakozás után kiengedtek bennünket is. A magyar buszok környékén volt egy 15-20 fős hazai vagy steuás mag,akik próbálkoztak,de ez reménytelen volt. Pár magyar elkergette őket és a rendőrök is időben kapcsoltak.

A városból kivezető utat rendőrök biztosították,és a város határától együtt haladt a magyar társaság többsége. A moldovai határnál három nagy busz és két mikró verődött össze. Itt kezdődött a kellemetlenkedések sora. Mi szerencséseknek mondhatjuk magunkat,mert kb csak egy órát kellett várnunk,míg ismét román földre érhettünk.

Egy kedves és rövid példa: elsőként álltunk a kocsival a sorban. Int a határ őr,hogy menjünk közelebb. Elveszi a papírokat és sanda pofával megkérdezi: Football? Mondom:Igen Kérdezi mosolyogva: Doua-null,erre én széttárom a kezem,hogy nem tehetek róla. Erre ő tovább somolyogva eltűnik,és nem jön vissza kb húsz percig.......

A moldovai vámosok négyszer állítottak meg bennünket cigi után kutakodva. Mi hatan voltunk,bele se merek gondolni a buszos társaságot meddig tartották fel.......

A határtól már zökkenő mentes volt az utunk. Megálltunk még Gyergyószentmiklóson a Stadion Bárban egy kávéra. A helyiek megígértették velünk,hogy még visszatérünk hozzájuk.... Szerintem ennek nincs akadálya.

Hazafelé már nem történt semmi említésre méltó. A három nap elég tömény volt,de szerintem mindenkit kárpótol a kellemes gyergyói táj, a jó mics és a Csík sör a hosszú útért és a határon átélt kellemetlenségekért.

Beszámolót készítette: Sapoló