Dunaszerdahelyi AC - Slovan Bratislava

0-4

Már hetekkel a mérkőzés előtt beszéltük, hogy elmegyünk, sokan szerettek volna jönni, végül külső okok miatt csak 5-en vágtunk neki a túrának. Éjszaka indultunk, hogy idejében odaérjünk. Odaúton beszélgetés, sörözés folyt, a jókedv határtalan volt. 6 óra környékén léptük át a határt Komáromnál, ekkor még semmiféle rendőri jelenlét nem volt, egyet sem láttunk! Fél hétkor Dunaszerdahelyen voltunk, ekkor találkoztunk a vendéglátóinkkal, akikkel együtt voltunk utána egész nap szinte. Beszélgetés, sörözés, finom pálinka ivása, szóval igazi meccshangulata volt az embernek, vártuk már nagyon! Pityuról, a házigazdáról közben megtudtuk, hogy a nagyszombatiak által ellopott magyar zászlót ő szerezte vissza! Hatalmas tisztelet neki még egyszer! A városban már 9 órakor sálas, mezes fiatalok járkáltak, mindenki ezt a meccset várta. Nemsokára a lidl parkolójából elindult kb. 300-400 ember, végig a városon, a megemlékezésre. Magyar és DAC zászlók szinte minden embernél voltak, szép látvány volt! Viszonylag rövid megemlékezés után a rendőrök behajtották az embereket a stadionba, pedig még 2 óra volt a meccsig! Nekünk sikerült beugrani a kocsmába, így kint maradtunk. Folyamatosan jöttek az emberek szerte Magyarországról és a Csallóközből, hogy kiszurkoljuk a DAC -nak a győzelmet. Elindultunk a meccsre, hatalmas volt a tömeg. A bejáratnál egy kis kapu volt nyitva, mindenkit átmotoztak. Végre bejutottunk!!! Az első üres helyre kifeszítettük a Békéscsaba drapit, majd odébb álltunk és beszélgettünk a helyiekkel és egymással. Mindenki 120%-on pörgött, a felvidéki srácok nagyon boldogak voltak, hogy 1500 magyar jött szurkolni nekik Csonkaországból! Egy páran a Felvidéki Harcosok drapi mögé álltunk, ekkor még az a bizonyos szektor le volt zárva, teli volt kommandóssal. Folyamatosan érkeztek a drukkerek, ezért a rendőrök kivonultak a lezárt szektorból, így elfoglalták a szurkolók. Meccs előtt 10000 ember énekelte a Himnuszt, gyönyörű volt! A mérkőzés rendben elindult, hangos szurkolás, igazi magyar ünnep volt ez! Pontosabban lett volna, ha a 18. percben minden ok nélkül nem kezdik el a rendőrök a magyarverést, mert ez bizony az volt! Minden előzmény nélkül egyszer csak megindultak és ütöttek vágtak mindenkit viperákkal, tonfával, gumibottal. Aki földre került meg is rugdosták. Borzasztó percek voltak ezek, védekezésre esély sem volt. A sérülteket rongybábúként vitték ki és dobták a gyepre, a rendezőket, orvosokat is hátráltatták a munkában! Ezek nem emberek voltak! Maszkkal eltakart arcukkal, páncéllal fedett testükkel inkább hasonlítottak robotokra, akik a hatalom parancsát követik! Előre megtervezett magyarverésnek voltunk szemtanúi. Végül abbahagyták valamiért és visszamentek a helyükre a rendőrük. Jött a mentőhelikopter az egyik sérültért, őt 20 percig élesztették újra!!!  A slovanos csicskák mindeközben örültek, a rendőröket biztatták, gusztustalan férgek voltak! A mérkőzésről annyit, hogy a slovan nyert 4-0 -ra, hatalmas bírói segédlettel, magyarul csaltak, mint a cigányok. Még a mérkőzés után is ellentmondó infók jöttek a félholtra vert srácról, nem tudta senki mi az igazság, most meghalt vagy nem? Jóistennek köszönhetően túlélte, reméljük minél hamarabb felépül, a többi sérültnek is ezt kívánjuk! Még pár sört letoltunk vendéglátóinkkal, majd indultunk, mert jött a telefon, hogy tüntetés van Pesten és Csabán is. 11-re itthon voltunk, az itthon maradottaknak és érdeklődőknek meséltünk, majd hazamentünk. Pozitívum mindenképp a mérkőzésen tapasztalt összefogás, amellyel megmutattuk, hogy tud kezet nyújtani magyar a magyarnak! A teljesség igénye nélkül a következő táborok voltak jelen: Debrecen, Ferencváros, Újpest, Kispest, Vasas, Vác, Fehérvár, Nyíregyháza, Diósgyőr, Zalaegerszeg, Sopron, Szombathely, Győr és mi, békéscsabaiak. Kitartás Felvidék! Hajrá DAC!

A dunaszerdahelyi drukkerek köszönete idekívánkozik, mert jól összefoglalja a mérkőzés és összefogás jelentőségét:

KEDVES ANYAORSZÁGI TESTVÉREINK!

Boldogság, öröm, meghatottság és könnyek - ezek a szavak jutnak az eszünkbe, ha a szombati mérkőzésre gondolunk, amelyen egy nemzet, egy nép összefogott sajátjaiért, kiállt a felvidéki magyarokért.
Leírhatatlan érzés volt látni, hogy csonka-Magyarország minden szegletéből jöttek buzditani a felvidéki magyarság bástyáját, jelképét, a dunaszerdahelyi DAC-ot. Megható volt látni azt, ahogy ősi ellenfelek egymás mellett állva, zászlóikat egymás mellé kirakva egységesen szurkoltak és álltak ki a Felvidékért, a magyarságért. Hadd ne említsem név szerint azoknak a csapatoknak a nevét, melyeknek szurkolói eljöttek, félünk ugyanis, hogy véletlenül kifelejtenénk valakit, ezzel mélységesen megbántva őket.
A DAC jelenleg a legnagyobb magyar „színház” a Felvidéken. Minden előadására 6-7000 magyar vált jegyet, s ez az, ami a legjobban szúrja a szlovák politikai elit szemét. Hétről hétre ugyanis magyar zászlók hada küzd a felvidéki magyarság létjogosultságáért.
Engedjétek meg, hogy most ne térjünk ki a mérkőzés alatt történtekre, mert e levél a hála és a köszönet levele. Köszönjük Nektek, hogy eljöttetek, hogy támogattatok és biztattatok minket. Köszönjük az érzést, hogy Veletek együtt szurkolhattunk, mert így még a brutális rendőri attakot is könnyebben viseltük. Külön köszönet az erdélyi szurkolóknak, hogy pénzt és fáradságot nem kímélve utat találtak Dunaszerdahelyre és jelenlétükkel erősítették bennünk a hitet, hogy ha a magyarokról, a magyarságról van szó, össze tudunk fogni!

Köszönjük!!!

a dunaszerdahelyi YELLOW BLUE SUPPORTERS FANCLUB
és a FELVIDÉKI HARCOSOK szurkolói csoport.

Beszámolót készítette: Kopasz, Köszönöm neki!