Karcag --- Békéscsaba

1-1 (0-1)

 A tuzséri zakó után, a Nyíregyháza ellen hazai pályán partiban voltunk a bajnokesélyessel, így a karcagi vendégszereplés bíztatónak tűnt, mert mindenképpen egy verhető csapathoz látogattunk.

Először is olyan gondolataink voltak, hogy vonattal megyünk, méghozzá a 11.30-sal mentünk volna Szolnokra, és onnan átszállással Karcagra, de mások figyelmeztetése miatt, (mert ugye a MÁV-ban nem mindig lehet megbízni) menjünk a hamarabbi vonattal, ami a 8.30-as. Szombat estére kiderült (mert vasárnap volt a meccs), hogy kocsival megyünk inkább.

Mindenki elment délelőtt szavazni és bízott abban a szavazatát leadva, hogy "nagyon imádott" polgármesterünk végre valahára eltakarodik onnan, ahol már 16 éve semmi keresnivalója.....

Fél 12 körül már majdnem mindenki a megszokott helyen volt, de csak fél 1 körül indultunk el, ami még benzinkút látogatással, és azzal telt, hogy merre menjünk? Békés vagy Mezőberény irányába? Így 1 órakor is még Csabán voltunk, bár nem kellett attól félni, hogy nem érünk oda időbe, mint ami Tuzséron volt.

3 teli kocsival indultunk el, ami 15 embert jelent. Odafele úton csak Körösladányban álltunk meg, ahol szokásos módon elhelyeztük matricáinkat. Így elég hamar Karcagra értünk, és úgy nézett ki, hogy végre, egyszer az életben időben megérkezünk a meccsre, DE! Egyik útitársunknak állítólag egy Tesco-s pizzától elkezdett menni a hasa, így egy karcagi étterem mellékhelységét megszállta, és mintegy fél óráig birtokolva azt mi kint vártuk őt....

Ekkor újra úgy látszott, hogy késés lesz.... Azért azt megjegyezném, hogy amikor beértünk Karcag városába, azonnal egy cigány putri fogadott bennünket, és amerre csak mentünk mindenhol voltak szép számban...

A pályát kisebb nehézségek árán megtaláltuk, ahol aránylag jól volt megoldva a vendégszurkolók járműveinek elhelyezése. Meglepődve tapasztaltuk, hogy 700 Ft volt a jegy, méghozzá egységes jegyár volt az egész "stadionban". Ami hazai pályán komikus, azaz műanyag pohárban sem lehet bevinni a sört, azt Karcagon úgy oldották meg, h jóformán bármit belehetett vinni. Még tapogatás sem volt, csak egy kérdés a rendezőktől: "Van-e nálad szúró-, vágóeszköz?"

A vendégszektor a tribün szélén volt elhelyezve, ami a hazai és vendégszurkolókat, egy széttörhetetlen, átmászhatatlan kerítés választott el, előtte pedig a harmadosztályban megszokott szinte ugyancsak "áthatolhatatlan" bokorzat, plusz a nálunk is tapasztalt derékig érő kerítés. A drapik elhelyezése így körülményessé vált, amit egyik társunk így is megpróbált (K.P.), átmászva a dzsungelen. A rendezők besegítettek, és miután fel lettek rakva, társunk beszorult, ugyanis nem tudott már visszamászni. Ekkor jött egy másik rendező, aki kinyitotta neki a lakattal lezárt ajtót, és így újra a vendégszektorban találta magát, heves köszöntésünk közepette.

A vendégszektorban mintegy 30-40 csabai volt, ebből olyan 20-an vállaltuk a szurkolást, ami olykor elég hangosra sikeredett, a fedett lelátónak köszönhetően. Újra és újra megtaláltuk a számunkra nem szimpatikus játékosokat a Terry Black kezdetű nótánkkal. A játékvezetés finoman szólva nem volt a legjobb, de főleg a hozzánk közelebb eső partjelző ténykedése volt komédiába illő... Ezt kihasználva a hazai játékosok folyamatosan integettek neki, h törjék meg a támadásunkat, és a hülye partjelző ilyenkor mindig be is intette a lest, de a játékvezető többször is felülbírálta a baromságait.

Derűt hozó szituáció volt amikor Vámika barátunk megafonnal szólt a kerítésen túl ülő körülbelül 2 méterre lévő hazaiaknak, h szopják le gyurcsányt, ezután még folytatta a kimeríthetetlen ideológiáját, utána mint aki jól végezte dolgát leült, és iszogatott tovább.

A második félidő derekán 3 csabai átment a hazaiak kocsmájába, visszafele menet pedig megálltak a hazai "tábor" mellett. Ott állítólag észrevették, h csabaiak (nem volt rajtuk sál, mez, stb.), és azt kérdezgették, h ki az a Feri? Hol van Feri? A köztük levő G.D.-t meg üdvözöltük egy Afrikával, aminek szemmel láthatóan nagyon örült...

A hazai "táborról" annyit, h két ember verte a dobokat, és talán 4-5-en szurkolhattak. A poén az, h ők használják az ultra kifejezést, amit mi sem használunk.

A meccsről sem érdemes hosszan írni. Az elején mi támadtunk, megszereztük a vezetést, ami nagyon érett már, és persze, hogy újra nyuszi módjára játszottunk a második félidőben, ahol kaptunk is egy gólt a hajrában, így otthagytunk két pontot.

Békésen elvonultunk, bár a kocsiból kiordibálások, és sállengetés nem maradhatott el.

Kiérve a városból észrevettünk, hogy nem erről jöttünk... Egy kis barangolás után megtaláltuk a helyes utat.

Hazafelé megálltunk abban a szeghalmi étteremben, amit sosem hagyunk ki, de most elküldtek, mert nem volt kaja...

Mezőberény volt a következő állomás, ahova 10-en mentünk be egy étterembe. Rendeltünk, ettünk, és megkaptuk a számlát. Ekkor volt a baj, hogy valakinek már nem volt elég pénze... Arra hivatkozott, h drága volt a belépő, a többiekkel meg összeszedtünk még valamennyi pénzt, ami így is kevesebb volt még, de a nő elnézte nekünk... Mondjuk ez igazságos volt, mert még az elején kiöntötte a kólámat, erre mondja, hogy mindjárt feltakarítja, amit nem tett meg, és egyik társunknak meg először mást szolgáltak fel, mint amit kért.

Ezután hazaérve láttuk mindannyian, hogy Pap János megbukott!!!!!!! Vége a 16 éve tartó egyeduralmának, és végre talán egy új fejezet kezdődik meg a város életében, ami talán elmozdít majd minket a megyei jogú városok utolsó helyéről!